Az a jó az ateistákban, hogy minél határozottabban igyekeznek bizonygatni, mennyire nem keresztény ország már Magyarország, annál parádésabban példázzák ennek ellentétét. Mert tegye fel a kezét az a nem buddhista magyar polgár, aki magabiztosan ki tudna és merne posztolni egy 10-14 bekezdésnyi eszmefuttatást a bodhiszattvákról, a vadzsrajánáról vagy akár csak a zen mesterek erkölcseiről. Ugye, hogy így kapásból nemigen menne?
Ezzel szemben itt van nekünk a deklaráltan „nem istenhívő” Sokszorbérmálkozó Ferenc, és nicsak: spontán értekezéssel lep meg minket a hippói Ágostonról, kinyilatkoztatásról és a szentek közösségéről. Miközben a HVG ateista újságírója hasonló könnyedséggel igazít el minket a legújabb kori egyháztörténelem, a papság, valamint az Eucharisztia kérdéskörében, egy laza „Ite missa est”-tel zárva gondolatait, nyilván abból indulván ki, hogy olvasói érteni fogják: ez egyfajta tréfás vendégszöveg akar lenni a katolikus misszáléból.
Ha ez egy messze nem keresztény ország,
akkor hogyan lehet, hogy mégis az alapműveltség részének tekinthető a „Menjetek békével” fordulat?
Hogy még Tóta W. Árpád is pontosan tisztában van a krisztusi tanítással, és intuitíve meg tudja állapítani, hogy arra a hívők „ugyanúgy ívben tesznek, mint bárki más”? Mintha mégis felsejlene itt valamiféle közös ismeret, hovatovább kultúra, amelyben az ateista – legalábbis a felületes lájkoló számára – éppoly otthonosan mozog, mint a kapucinus szerzetes. És valamiért ez nem a buddhizmus.
Ennek ellenére hadd szabadjon egy egyházi iskola öregdiákjaként, hívő katolikusként tennem néhány apró észrevételt, már ha beledumálhatok a nagyok észosztásába.
Ferenc testvérnél a következőket olvashatjuk: „Lehet-e vita tárgya, hogy sokak szemében a legnagyobb keresztény egyházak mintha inkább volnának az államhatalom intézményei, az e világi hatalom ideológiai erőforrásai, semmint az Isten teremtette ember irgalmas vigyázói?”
Tőlem nyithatunk erről vitát, csak épp fölösleges lenne, hisz ez tőlünk nyugatabbra számos helyen már konkrét tény. A Német Evangélikus Egyház zsinatán a minap például felszólalt az „Utolsó Generáció” nevű pillanatragasztós-fröcskölős klímamozgalom egyik tagja, akit a lelkészek jelentős része állva tapsolt meg. A zsinat elnöke újságírók előtt rá is mutatott: a mozgalom esetében nincs ok büntetőjogi felelősséget pedzegetni, ők csupán „erőszakmentes civil ellenállók”. Mindez véletlenül teljesen egybecseng a Zöldek elnökének nyilatkozataival, miközben nincs jele annak, hogy az egyház utalna a „nem tudjátok sem a napot, sem az órát” jézusi intésre, valamint a teremtésvédelem holisztikusabb szemléletére és egyben rögösebb útjára.